Érdekes elemzésnek váltam tanújává a közelmúltban.
A tavalyi év – ebben a témában végzett – felmérései azt mutatják, hogy a lakásvásárlók zöme a harmincas évei közepében jár. A fennmaradó százalékok úgy oszlanak meg, hogy az ötven év felettiek gyakorlatilag nem is számottevő mértékben
Pedig egy ötven éves ember még nem mondható idősnek – véleményem szerint – de azt is látom, hogy ez a korosztály sem feltétlenül rendelkezik saját ingatlannal. Joggal gondolhatnánk, hogy nekik már nagy valószínűséggel lenne is némi fedezetük, vagy anyagi megtakarítások, hogy saját lakást vásároljanak. A statisztikák szerint azonban nem feltétlenül van ez így.
Az is kiderült számomra – ha hihetünk a felméréseknek -, hogy a fiatalok nem igazán részesítik előnyben az új építési lakásokat, sokkal inkább preferálják a használt ingatlant. Százalékosan ez annyit jelent, hogy mindössze három-négy százalékuk vásárolt új építésű házat, de sokkal inkább társasházi lakást.
Természetes volt számomra és relevánsnak tartom, hogy a fiatalok azzal együtt, hogy használt lakásokat vásárolnak, ezt leginkább a kisebb városokban, településeken tudják a leginkább megtenni. A legnagyobb százalék például a községekben vásárolt lakásoké, ez majdnem nyilván való, hogy alacsonyabb áruk miatt van főként. Illetve abból is adódhat, hogy manapság valóban sok fiatal gondolja úgy, hogy a forgatagos nagyvárosokból a csendesebb, nyugodtabb helyet választják. Még akkor is, ha ezzel következésképp a munkahelyükre való ingázást kell, hogy bevállalják.
A lakótelepi lakások szintén a népszerűségi kategóriába tartoznak, ezután következnek kedveltség alapján a társasházak (lakótelepeken kívül) s a végén kullognak a családi házak. Nyilván nem azért elsősorban, hogy ne kelljen füvet nyírni.
