Érdekes elemzésnek váltam tanújává a közelmúltban.
A tavalyi év – ebben a témában végzett – felmérései azt mutatják, hogy a lakásvásárlók zöme a harmincas évei közepében jár. A fennmaradó százalékok úgy oszlanak meg, hogy az ötven év felettiek gyakorlatilag nem is számottevő mértékben 

Pedig egy ötven éves ember még nem mondható idősnek – véleményem szerint – de azt is látom, hogy ez a korosztály sem feltétlenül rendelkezik saját ingatlannal. Joggal gondolhatnánk, hogy nekik már nagy valószínűséggel lenne is némi fedezetük, vagy anyagi megtakarítások, hogy saját lakást vásároljanak. A statisztikák szerint azonban nem feltétlenül van ez így.

Az is kiderült számomra – ha hihetünk a felméréseknek -, hogy a fiatalok nem igazán részesítik előnyben az új építési lakásokat, sokkal inkább preferálják a használt ingatlant. Százalékosan ez annyit jelent, hogy mindössze három-négy százalékuk vásárolt új építésű házat, de sokkal inkább társasházi lakást. 

Természetes volt számomra és relevánsnak tartom, hogy a fiatalok azzal együtt, hogy használt lakásokat vásárolnak, ezt leginkább a kisebb városokban, településeken tudják a leginkább megtenni. A legnagyobb százalék például a községekben vásárolt lakásoké, ez majdnem nyilván való, hogy alacsonyabb áruk miatt van főként. Illetve abból is adódhat, hogy manapság valóban sok fiatal gondolja úgy, hogy a forgatagos nagyvárosokból a csendesebb, nyugodtabb helyet választják. Még akkor is, ha ezzel következésképp a munkahelyükre való ingázást kell, hogy bevállalják. 

A lakótelepi lakások szintén a népszerűségi kategóriába tartoznak, ezután következnek kedveltség alapján a társasházak (lakótelepeken kívül) s a végén kullognak a családi házak. Nyilván nem azért elsősorban, hogy ne kelljen füvet nyírni.

Egyértelmű, hogy a pénztárca nem engedi. Hiszen egy lakótelepi lakást a kisebb városokban már tíz millióért, vagy annál alacsonyabb áron megkaphat. Ehhez a községekben már hat millió forint is elegendő, a fővárosban viszont ugyan ez az ingatlan elérheti a húsz-huszonöt millió forintos árat is. (Persze, használt ingatlanokról beszélek.)

Ami még érdekes volt számomra, hogy a vidéki városokban, falvakban a „sokdiplomás” felsővezetők kb. annyit költenek ingatlanjukra, mint a nagyvárosban élő harminc évet még be sem töltött fiatalok. Pestiesen szólva, nem semmi.

Ettől függetlenül én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy kiket kérdeznek meg ezekben a felmérésekben. Ha csak a közvetlen környezetemben, de akár kissé távolabbi ismeretségi körömben nézelődöm – ebben a témában – azt látom, hogy a középkorú emberek közül, maradjunk az ötveneseknél, rengetegen váltanak lakást. Nagyobbra (vagy adott esetben) kisebbre cserélik, de rengetegen vannak, akik életük ezen időszakában merészkednek kertes házba fektetni. Még az sem ritka, hogy ötven felett kezdenek el építkezni, mert addigra sikerül csak annyi pénzt összegyűjteni, hogy ezt megtehessék.

 A másik pedig, hogy a fővárosban élő ötvenesek igen nagy százaléka költözik – szinte anyagi ráfordítás nélkül – családi házba, mégpedig azért, mert kisvárosba, vagy falura vándorol, ahol az ingatlan árak jóval kedvezőbbek.

Tehát elmondható, hogy a középkorúak sem annyira skatulyázódnak be, és ők is rendelkeznek tervekkel, melyeket meg is valósítanak.

Ne írjuk le őket és nézzünk mindig a statisztikák mögé is, és nem utolsó sorban ne feledjük azt sem, hogy nem minden az, aminek látszik. Ez az ingatlanvásárlásokra is érvényes. (Szerintem)

Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/