Mit kell tudni az eltartási szerződésről és mire figyeljünk, ha jót akarunk?

Ha ingatlannal rendelkezünk és főleg, ha  már a nyugdíjas kort elértük, természetszerűen felvetődik a kérdés, mi lesz vagyonunkkal, ha mi már nem leszünk. Ez abban az esetben csak ritkán vet fel kérdőjelet, ha vannak gyermekeink, vagy olyan rokonaink, akire szívesen hagyjuk házunkat, lakásunkat, vagyontárgyainkat.

Ha viszont nincsenek rokonaink és még ötletünk sincsen, kire hagyhatnánk, adományozni sem kívánjuk és azt sem szeretnénk, ha az államra „szállna”, akkor mit tegyünk?

Rengetegen választják az eltartási szerződést. Évtizedek óta népszerű és egyáltalán nem ritka ez a fajta megállapodás hazánkban sem.

Mi az, amire nagyon oda kell figyelnünk, mielőtt belevágunk?

A legfontosabb, hogy mindkét oldalon biztosítva legyen a megállapodás betartása száz százalékig.

A szerződés persze kötelezi mindkét felet, de mi van akkor, ha mondjuk az eltartásra kötelezett anyagi helyzete megromlik. Esetleg elveszti a munkáját – manapság látjuk, hogy ez mennyire de mennyire gyakori – és nem tudja teljesíteni a kötelességét, tehát nem tudja eltartani a szerződésben jogosultat?

Ugyanis vállalt valamit, azt most nem tud teljesíteni. Ami a törvényi részt illeti:

A Ptk. egyértelműen kimondja, hogy a „tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására, a tartásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles.”

Mindezeket figyelembe véve okos dolog lenne, ha a jogosult kérne valamilyen biztosítékot arra vonatkozóan, hogy ellátása ne kerüljön veszélybe. Ez lehet akár – és ez az általános – egy közösen megállapított pénzbeli összeg. Ez arra az időre adhat némi nyugalmat, ameddig az eltartásra kötelezett rendbe nem hozza anyagi helyzetét, s ezután az eltartási szerződésben foglaltaknak megfelelően teljesíti kötelezettségét.

Valamilyen megoldás – előre tervezve – feltétlenül szükséges, hiszen az esetek nagy részében a tulajdonjog még az eltartott életében átkerül az eltartó nevére. Így gyakorlatilag – ha az eltartásra kötelezett nem teljesít, az eltartásra jogosult akár hajléktalanná is válhat.

 Vigyázzunk tehát és fogadjuk meg!: A jóhiszeműség sohasem elegendő anyagi vonatkozású megállapodásoknál, főleg nem a mai világban. Önhibáján kívül is kerülhet olyan helyzetbe bárki, hogy a szerződésben foglaltaknak nem tud eleget tenni. Ez viszont semmiképp nem szabad, hogy hatással legyen a másik fél életére és életkörülményére.

Mészáros Ferenc
ingatlan és eszköz szakértő