Újabb kedvezménymegvonásnak is tekinthető a kormány rendelete, mi szerint a munkáltatók nem kapnak már állami támogatást a dolgozóik lakhatásának biztosításához.Idén január első napján megszűnt az a támogatás melyet mobilitási célú lakhatásokra lehetett igénybe venni.

Illetve a lakáscélú munkáltatói támogatás adómentessége is véget ért. Magyarul: A munkáltató cégek innentől már nem kapnak az államtól támogatást arra, hogy munkavállalóik részére lakhatást biztosítsanak. Innentől kezdve, ha a munkáltató távolabbi régiókból kíván dolgozókat alkalmazni, s részükre bérleményt tart fenn a cég költségén, akkor az után – mint bérjövedelem után – adót köteles fizetni.

Ami a munkásszállásokat illeti, az itt elhelyezett dolgozókkal kapcsolatos juttatási feltételek viszont kedvezően alakulnak. Tavaly még feltétel volt, hogy annak a munkavállalónak, akit munkás szálláson helyezett el a munkáltató cég, nem lehetett bejelentett lakóhelye ugyan azon a településen, ahol dolgozott. Mostantól csak akkor nem minősül adómentes juttatásnak a szálláson történő elhelyezés, ha a dolgozó a lakásban az ingatlan értékének ötven százalékát meghaladó összegű tulajdonjogával, vagy haszonélvezeti joggal bír, - ami persze haszonélvezeti joggal nem terhelt - ugyan azon a településen, ahol dolgozik.

Ugyan ilyen munkásszállásnak minősül az is, ha a munkavállaló az ingatlanban legfeljebb egy helyiséget használ, tehát ha mondjuk egy szállodának nem minősülő – úgynevezett kereskedelmi – szálláshelyen biztosítanak számára lakhatást. Amennyiben étkezési kedvezményt is, vagy netán ingyenes étkezést biztosítanak a munkavállaló számára, az már nem esik az adómentes kategóriába.

Tehát, ha egy cég a dolgozójának támogatást kíván nyújtani ilyen jogcímen, akkor számolnia kell azzal, hogy ez a juttatás bizony adóköteles, és a tavaly év végén megszületett Személyi jövedelemadó törvény szabályait lesz kénytelen követni. (forrás:MTI)

Utána néztem egyes városokban, különösen azokban, ahol a munkavállalók nagy része más településekről (sok esetben külföldről) vállal munkát egy-egy ipari parkban, hogy milyen albérletárak vannak.

Komáromban például – egy ismerősöm beszámolása szerint - a nemrég átadott akkumulátorokat gyártó cégnél a külföldi munkavállalók – köszönhetően nyilván a tulajdonjogoknak is – száma eléri, sőt meg is haladja a hatvan (!) százalékot. Ez természetesen magától érthetően azt eredményezi, hogy ezeknek az embereknek szállást is kell nyújtani. A munkáltató tehát bérleményeket keres, hiszen a cégnek még magas bérleti díj mellett is megéri a munkavállalóit elhelyezni.

Fenti tények egyenes következménye, hogy ebben a városban az albérlet árak már olyan mértékű növekedést mutatnak, ami a környező falvakban, vagy városokban élő magyar emberek számára túlzás nélkül elérhetetlenek.

Míg egy két évvel ezelőtt a dunántúli kisvárosban egy kétszobás albérlet rezsi nélkül hatvan-nyolcvanezer forintért elérhető volt, az idei év elején már a dupláját kérik érte, de nem ritka, hogy egy ötven négyzetméteres ingatlan havi bérleti díja a százötvenezer forintot is meghaladja. A hirdetések szinte fel sem kerülnek az ingatlanos oldalakra, már el is keltek a lakások.

Gondolom, felvet néhányunkban jó sok kérdést, véleményt, esetleg indulatot is ez a tény, és le lehet vonni nem kevés következtetést is, hogy vajh’ hova tartunk.

Mészáros Ferenc
ingatlan és eszköz szakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/