Korábban írtam arról, hogy mennyire hiányzik az építőipar „alkotásainak” első számú mozgatórugója Magyarországon, jelesül a szakember. Ács, burkoló, kőműves, vagy épp a vízvezeték szerelő.
Ma is aktuális a kérdés, de most megpróbálok egy másik aspektusból is ránézni a dolgokra, hiszen nem biztos, hogy kizárólag ebben merül ki a mára lassan tarthatatlan helyzet – ami a munkaerő piacot illeti.
Az elmúlt években – nem megyek messzire szándékosan – ezrekben volt mérhető hazánkban a betöltetlen állás pozíció, melyre kifejezetten mérnökök jelentkezését várták. Nem meglepő, hogy ez ma is így van, sőt folyamatosan növekszik, noha a mérnöki végzettséget megszerzők száma jelentős változást nem mutat a korábbi évekhez képest. Ami a környező országokat illeti, főként Nyugat Európában a szám, mely a hiányzó mérnöki diplomás embereket mutatja, már több százezer!
Ez ijesztő szám, akárhogy is nézzük.
Nekem az az egy kérdésem merült fel ebben a témában – ha már a szakmunkások helyzetét teljesen más nézőpontból közelítettem meg korábbi írásomban („Burkolóm Bécsből készít szelfit”), hogy vajon ennek mi az oka? Kerestem az okot, hiszen a mérnöki szakmáért azért némi elismerés is jár, nem beszélve arról, hogy – fentiek alapján is – óriási irányukban a kereslet.
Egy közelmúltban végzett közvélemény kutatási eredményeket vizsgálva, megkaptam a választ a kérdésemre.
A pályaválasztókat kérdezték, miért nem hajlanak a mérnöki diplomát adó képzések felé?
A statisztika azt mutatta, hogy a továbbtanulók oroszlán része nincs is tisztában a mérnöki végzettség fontosságával, illetve a benne rejlő lehetőségekkel. Jelentős részük még azt sem tudta pontosan megfogalmazni, hogy a végzettségnek mi is valójában a mibenléte. Egy másik csoport viszont úgy véleményezi, hogy – noha társadalmilag valóban elismerik eme végzettséget – a munkaadók már kevésbé, még ha erkölcsileg valamennyire igen, anyagilag már egyáltalán nem.
A cégek persze – mint mondjuk a betanított munkások érdeklődésének felkeltésére is – különféle, úgymond juttatási csomagrendszerekkel próbálják meg magukhoz vonzani a munkavállalókat.
Ami viszont számomra meglepő volt az nem más, mint, hogy a megkérdezettek nagy százaléka vállat vont a magasabb juttatási csomagokra, s egyetértettek abban, hogy a motiváció számukra egyáltalán nem a magasabb fizetés. Sokkal inkább olyan munkát vállalnak szívesen, ahol lehetőségük van orientálódni a jövő technológiája felé, illetve ahol a szakmai kihívás és az izgalmas munkafeladatok lehetősége is adott. A legmérvadóbb pedig, ahogy már fentebb említettem az erkölcsi elismerés.
Természetesen nem mellékes – ha mindez megvan – az anyagi oldal sem, illetve nyilván a lakhatási támogatás is fontos. Azok a cégek ugyanis, ahol a felsorolt „feltételek” biztosítottak, általában nagyvárosokban, vagy azok külterületein találhatók, így keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy pár perc alatt munkába érjenek, más régiókból.
A másik oldal – munkáltatók – a kedvező ajánlataikért cserébe tapasztalt és azonnal munkába álló mérnököket szeretnének és – nyilván joggal – komoly elvárásaik vannak még egy pályakezdő mérnökkel szemben is. Ezeknek az elvárásoknak viszont csak csekély számmal tudnak a frissen diplomázott fiatalok megfelelni.
Tovább is mehetnénk, boncolgathatnánk a témát és belemehetnénk az oktatás minőségébe is, ha vissza szeretnénk menni a tyúkhoz és a tojáshoz. Annyi bizonyos, hogy még a hallgatók is úgy látják, a munkáltatókról nem is beszélve, hogy hagy némi kívánnivalót maga után a hazai oktatási rendszer, és sem nyelvtanulás oldalon, sem pedig gyakorlatorientáltság terén nem tudnak valós tudást szerezni a leendő mérnökeink.
A nyelvtanulás oktatási rendszerben történő tényleges elsajátítása nem csak általánosságban lenne fontos (több nyelvet tudsz, több ember vagy), hanem azért is, mert a mérnököket kereső vállaltok általában külföldi tulajdonúak, illetve „kifelé” orientáltak.
A megoldás talán az lehetne, hogy – ha már a továbbtanulók elmondták, mi motiválja őket – a vállalatok ne csak a jelenre gondoljanak, hogy olyan lehetőségeket biztosítsanak a leendő mérnököknek, mellyel nem pusztán magukhoz csábítják őket, hanem hosszabb távon arra törekednének, hogy meg is tartsák a jó és kiművelt mérnökeiket.
Talán megoldás lehetne még, egy picivel több családcentrikusság, szakmai, és valós továbbfejlődési lehetőség és kihívásokkal, izgalmas projektekkel teli munka. Így, ezek a fiatalok véleményem szerint falakat mozgathatnának, mert hiszem, hogy a fiatalokban a jövő, hiszem, hogy gyermekeink intelligensek, okosak és elszántak, ha kapnak némi erkölcsi ösztönzést is arra, hogy igen is képesek nagy dolgokra.
Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/
