Amikor szeretett kis hazánkra gondolok, mindig kettős érzelmeim vannak. Az öröm és a kilátástalanság lesz úrrá rajtam, attól függően, mit hallok épp a nagyvilágban.

Mivel fő profilom az értékbecslés és ezzel szorosan összefügg az ingatlanpiac, most épp elkeseredetten látom, hogy Európában még ezen a téren is jóval fejlettebb szinten vannak a bennünket körülvevő nyugat-európai országok. Ezzel egyenesen arányosan egyébként fővárosaik is sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint Budapest.

Az igazsághoz hozzá tartozik azért, hogy például Németországban a saját ingatlantulajdonnal rendelkező lakosok száma nagyon kevés, kb fele-fele arányban oszlanak meg a bérlők és a tulajdonosok.

A német kancellár nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy az elkövetkező pár évben több milliárd eurónyi összeget fordít a lakáskínálat növelésére, remélve, hogy ezzel enyhül valamelyest a lakáshiány. Bérlakásokat kívánnak építeni, illetve adókedvezményekkel próbálják ösztönözni az embereket a saját tulajdonú ingatlanuk megvásárlására.

Nem hallottam róla – bár hallottam volna – hogy Magyarországon ilyesfajta törekvések lennének, ezért kicsit utána néztem, mi a helyzet itthon.

Mi várható a lakásárak meg nem álló növekedésének tekintetében, meddig kúszhatnak még felfelé, és a magyar emberek fizetése miképp járul hozzá a saját tulajdon megvalósításához?

Érdekes. Magyarország – ahogy fentebb más megközelítésben már utaltam rá - a saját tulajdon tekintetében előrébb áll a német lakossághoz képest. Nálunk az emberek több, mint nyolcvan százalékának saját lakása van, s ha a fizetések növekedése nagyobb lesz, mint a lakásárak növekedési üteme, akkor valószínűleg az arányok megmaradnak.

Noha a magyarok lakáshoz jutása némileg nehezedett az utóbbi években, mégis azt tapasztaljuk, hogy van még tartaléka a lakosságnak, ahogy a hitelezési adatok is mutatják, illetve az is tény, hogy valamelyest emelkedtek a reálkeresletek is.

A lakáshitel állomány GDP tekintetében alacsony, és ezzel is az Uniós államok sereghajtójaként szerepelünk.

A magyar lakosság nagyjából 15 százaléka rendelkezik jelzáloghitellel, ez nem mondható túl nagy számnak – véleményem szerint. A hitelek nagysága tekintetében pedig nem jelentős a fedezeti terheltség sem.

A vevői oldalt nézve a jó hír, hogy több ösztönzést is láthatunk az állam részéről. Ilyen a családi otthonteremtési kedvezmény, illetve a hitel-elengedés, mint lehetőség.

• A most megszüntetett lakástakarék támogatásról így már nem szólok, érvényét vesztette.

Igen ám, és akkor mi lesz az egekben lévő lakásárakkal?

Mint értékbecslő és ingatlanos berkedben mozgó állampolgár úgy gondolom, hogy ezt leginkább egy tíz éves periódusra nézve a leghatékonyabb megvizsgálni, hiszen a tapasztalatok alapján az szokott a vízválasztó lenni, időintervallum tekintetében. Most – nyilvánvalóan – egy felmenő periódusban vagyunk, ami már azért négy – öt évvel ezelőtt is látható volt. Ennek tükrében még kb. öt év az, ami magasban tarthatja az árakat, persze azért a drágulás és az árak csökkenése folyamatos lesz.

Ami a közeljövőt illeti, érdemes elfogadni, hogy az új építésű ingatlanáradat nyilvánvalóan a magasba húzta a használt lakások piacát is. Viszont az öt százalékos áfa eltörlése meg fogja mutatni hatását mindkét helyen. Mivel az áfa-terheket – legalább is annak jelentős részét – a fejlesztők nyilvánvalóan az ügyfeleire hárítják, rögtön meg is van az árnövelés. Ennek hatására várható egy jelentős projekt csökkenés, ezért aztán a kínálat is szűkül, következésképp még ez is emeli az árakat.

Ezáltal az új építésű lakások elérhetősége jelentősen csökken, tehát a használt lakáspiac érdeklődő köre bővül, így aztán ott is felkúsznak az árak. Ördögi kör, nem igaz?

Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/