Ugye, nem ritka eset, hogy eltartási szerződést kötünk ingatlanért „cserébe”. Ez így természetesen rendben is lenne. Mi a helyzet, ha mondjuk időközben megromlik pénzügyi helyzetünk, és mégsem tudjuk vállalni amit ígértünk (és persze le is írtunk!) ?

Mert ugye – bár meg kell hagyni, erre nem igazán gondolunk – előfordulhat ilyesmi. Tudni kell ezért, hogy ha szerződést kötöttünk az eltartásra, akkor annak következményei is lesznek.

 A Ptk. egyértelműen kimondja, hogy a „tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására, a tartásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles.”

Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a kötelezettnek (eltartást vállaló) kutya kötelessége mindazt nyújtani az eltartottnak, ami a neki megfelelő ellátásához szükséges. Ez nyilván magában foglalja elsősorban az élelmezést és a lakhatás biztosítását, ezzel együtt a világítást és a fűtést is, de itt még koránt sem ért véget a történet. A megfelelő ellátás (teljes) nyújtásához elengedhetetlenül beletartoznak az orvosi kezelések (ha szükséges), gyógyszerek felíratása, beszerzése, a ruházat biztosítása és annak tisztán tartása, és sok esetben – ha úgy adódik – az eltartott megfelelő ápolása is, illetve elhalálozása esetén az illő temetés is.

Nos, ezeket a „szolgáltatásokat” nyilván ellenérték fejében – azaz a  szerződésben foglalt vagyonért cserébe végzi az eltartó, amit majd – mondjuk ki – az eltartott halála után kap meg. (Ha máshogy nem rendelkeznek a szerződésben.)

Most arról a helyzetről írok pár gondolatot, melyben az eltartó már az eltartott halála előtt megkapja az ingatlant.

Ami a törvényes rész, ha esetleg tönkremenne idő közben az eltartó:

Nos, a tartásra jogosult kérheti, hogy az eltartó valamilyen biztosítékot adjon részére. Ez szerintem elengedhetetlen is lenne, minden esetben, ez egyébként általában egy, a felek által megállapított pénzbeli összeg.

Amennyiben ennek a kérésnek az eltartó nem tenne eleget, akkor kérheti az eltartásra jogosult, hogy ingatlana lapjára jegyezzék be a tartási jogot. Ezzel gyakorlatilag elkerülhető, hogy esetleg probléma legyen, s mondjuk hajléktalanná váljon.

Nos tehát, a felek anyagi helyzetében, életkörülményeiben lényeges lehet a változás, hiszen ez a szerződés tartós időre szól. Ha mondjuk az eltartó időközben – önhibáján kívül - valóban olyan anyagi helyzetbe kerül, hogy nem képes már – még ha nagyon szeretné is – eltartani a szerződésben vállalt ellátást, terheli felelősség?

Mindenképp szerződést szeg, ez egyértelmű. Ekkor azt lehet tenni, hogy az eltartásra jogosult az ingatlanért kapott biztosítékot kapja meg – ha be van jegyeztetve a tartási jog – akkor pedig magából az ingatlanból kaphat kielégítést.

Olyan is előfordulhat, hogy a viszony romlik meg – visszafordíthatatlanul – a felek között. Ilyenkor persze lehetetlenné válik a gondoskodás. Ezért a bíróság életjáradéki szerződéssé teheti a korábban megkötött tartási szerződést, és megjelölheti a kötelezett számára a részletesen előírt szolgáltatást az eltartott felé.

Amennyiben ez sem megoldható, akkor a bíró végső esetben a szerződést szűnteti meg.

Elszámolásnál minden esetben figyelembe kell venni a szerződés egyediségét és minden egyéb körülményt. Fontos tudni, hogy a bíróság nem dönthet úgy eltartási szerződés esetében, mely ítélet ellen mindkét fél tiltakozna! Ráadásul a felek – még mielőtt bírósághoz fordulnának – egyedileg és szabadon módosíthatják idő közben a szerződést, vagy akár meg is szüntethetik.

Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/