Stílusosan szólva…ekkor költözünk egy „lyukba”. Elszomorító a helyzet.
Nos, igen.
Van, hogy kicsúszik lábunk alól a talaj…, hogy finoman fogalmazzon az ember, és sokakkal ellentétben én úgy vélem, ez valóban bárkivel előfordulhat.
Sokszor beszélek előrelátásról, hogy milyen fontos az életben a jó döntés, a megfontolt döntés. Ez persze csak abban az esetben releváns, ha körültekintőek vagyunk, és akár más (ez a szerencsésebb) akár magunk hibáiból tanulva, megpróbáljuk életünk hajójának vitorláját célirányba állítani és a legkisebb ellenállást követve haladni .
Amikor pedig belőttük az útirányt, mindent tegyünk meg azért, hogy kisodródás nélkül véghez is tudjuk vinni céljainkat.
Gondolok itt arra is, hogy otthonunk megteremtése, az arra irányuló törekvéseink és azok ésszerű módon való megvalósítása valós kereteken belül történjen, ne pedig meggondolatlan, erőnket meghaladó módon próbáljunk meg például ingatlant vásárolni.
Egy pillanat elég ahhoz – mondjuk munkahelyünk elvesztése – hogy vakvágányra kerüljön életünk, s ha nem voltunk kellően megfontoltak a hitel felvételekor, komoly bajba kerülhetünk. A vége ennek – mégpedig elég gyorsan – ingatlanunk elvesztése is lehet.
Egy élő példa erre a folyamatra – ahonnan még van egy pici esély újrakezdeni:
Lakásból – garázsba
Egy ismerős – azok közül, akik a hitelbedőlések, munkanélküliség, vagy épp anno a gazdasági válság miatt vesztették el otthonukat – saját garázsába kényszerült.
Igen. Valós a sztori….
Esetében nem csak az volt a lényeges, hogy ne az utcán töltse az éjszakát – noha nyilvánvalóan ez volt a legfőbb motiváció, amikor döntésre kényszerült, s otthonául garázsát „választotta”.
„Emberünk” továbbra is részt kívánt venni a társadalmi feladatokban, hiszen lakása elvesztése után is tartani szeretné a kapcsolatot ismerőseivel, és nyilvánvalóan dolgozni is szeretne, hogy élni tudjon.
Meg kell említenem, hogy – nevezzük Károlynak – rajta kívül még viszonylag sokan kényszerülnek eme és hasonló megoldásokra, hogy helyzetük ne lehetetlenedjen el végképp.
Ebből a szemszögből nézve, ők nem hajléktalanok, noha lakcímkártyájukon nincs (hiszen nem igen lehet) cím feltűntetve. Tiltani pedig nem lehet a „garázslakást”, hiszen saját tulajdonú ingatlanról van szó.
Megjegyzem, ismerősöm „lakrésze” egyáltalán nem mondható rossz kinézetűnek, víz és villany is van a garázsban, melynek „komfortossá tételét” saját maga oldotta meg, vállalható módon. Kifestett, ágyat, egy-két szekrényt is „kimentett” volt lakásából, még virág is van egy kis vázában az asztalon.
A tisztálkodás módja (egy nagyobb lavór a mosdó alatt) nyilván hagy maga után némi kívánnivalót, azzal együtt, hogy pár tíz évvel ezelőtt még voltak – s talán ma is vannak olyan családok hazánkban is – ahol ez a megszokott…a természetes.
Amit nem mertem megkérdezni, az volt, hogy a mellékhelyiség merre van…illetve, hogyan oldják meg az ez irányú szükségleteket.
Ettől függetlenül, él, rendben tartja magát és környezetét, és ami nagyon fontos, minden nap elmegy dolgozni. Amikor kiköltözni kényszerült lakásából, a munkahelye már megvolt…azóta senki sem kért tőle lakcímkártyát…noha nyilván tudják a történetét. Mégis megtartotta állását, s neki van némi reménye arra, hogy ki tud törni jelenlegi helyzetéből. Nem szorul segélyre és van, hol laknia.
Gondolom, írásomat olvasva néhányuknak lesz példájuk ilyen, és hasonló helyzetben élőkre, sokak még ismerőst is tudnának említeni, aki garázsban éli mindennapjait. Egyenlőre.
Innen még – bár nem a legfényesebb a helyzet – van kiút. Sok sikert kívánok neki, gondolom, sokunk nevében.
Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/
