A kertes ház sokak számára áldás, sokaknak viszont átok is lehet
Mielőtt valaki azt mondaná, ez finoman szólva is ostobaság, gondoljunk azokra az idős emberekre, akik már nem tudják gondozni kertjüket, veteményesüket és ennek a munkának az elvégzésére nincsen anyagi fedezetük sem.
A munkálatokat viszont mindenképp el kell végezni valakinek.
Nem csak azért, hogy legyen friss és ízletes paprikája, vagy paradicsoma, és arról sincsen szó, hogy a kertben nyíló virágok gondozása kerülne sokba. Sokkal inkább arra gondolok, hogy a ház előtti járda eltakarítása, vagy épp a kertben lévő, lehullott falevelek összehordása, – ha csak fű van – annak heti nyírása bizony valódi probléma egy idős ember, vagy egy mozgásában korlátozottá vált egyén számára.
Tovább is mehetek, ha nyomatékosítani szeretném az állítást, mi szerint nem mindenkinek való a kertes ház. Eljutok rögtön oda, hogy a fiatalok sem kivétel nélkül kertbarátok, noha a kertipartyk szinte mindegyikük számára csábító események. A kertnek viszont – ha ilyen házban élünk – vannak elkerülhetetlen velejáró munkálatai, és a ház körüli teendők bizony sokak számára nem nyújtanak felhőtlen élményt.
Olyan ember is akad azonban, akinek kifejezetten stresszcsökkentő a kerti munka, akár növényekkel tarkítja, akár veteményesként „üzemelteti” birodalmát. A gyümölcsfákkal való foglalatoskodás szintén igen jótékony lehet mentális állapotunk kiegyensúlyozásában, ahogy a medencés fürdőzés, vagy a tavasztól-őszig tartó sütögetések, baráti társasággal.
Nos, pro-kontra, van köztes megoldás is, például egy kertkapcsolatos ingatlan.
Mivel nem mindenki van tisztában azzal, mit is jelent ez a kifejezés, röviden leírva most olvashat róla.
A kertkapcsolatos ingatlan – általában lakásnak nevezik - egy érdekes megoldás a természet közelségének biztosítására, főleg olyan embereknek ajánlott, akik szeretnének is kertet, meg nem is.
A főleg társasházaknál alkalmazott kertkapcsolat biztosít egy saját kis udvart. A „kis” kifejezés valóban kicsit jelent, nem igen haladja meg a tíz-húsz négyzetmétert a területe. A szomszédok közötti elválasztást egy kerítés, de jellemzően inkább egy cserjékből álló sövény oldja meg. Az intim szféra tehát túlságosan nincs biztosítva, és a közelség miatt a magánbeszélgetéseket is tanácsos inkább a házban folytatni, ha nem akarjuk, hogy annak tartalma mások tudomására jusson.
Ha kerítés van a sorházi kapcsolatnál – sorházakról beszélünk, hiszen a kertkapcsolat valójában leginkább így kivitelezhető – akkor az egy normál magasságú kiépítést takar, illetve olyan térelválasztó megoldást, melynek célja, hogy a kedves szomszéd ne láthasson át udvarunkba. A kertek, udvarok egyébként – jellegükből adódóan és a lehetőségeket figyelembe véve – általában hosszúkásak és keskenyek, maximum olyan szélességűek, mint a ház.
Ezek a kis kertek viszont – bár méretük miatt nem mondhatók igazán kertnek – remekül alkalmasak például kerti bútorok elhelyezésére, néhány virághagyma kiültetésére, de füvesítésre is, ha valaki azt szeretné. Persze vannak, akik térkő burkolattal látják el, bár ilyenkor maga a feeling már érvényét veszti tehát épp a lényeg sikkad el. Ha elég hosszú a kertrész, akkor még veteményezésre is alkalmas lehet, persze ez talajfüggő.
Tehát a lényeg, hogy a kert fogalmát nem szabad – legalább is nem tanácsos – félreértelmezni, ha a lakáshirdetéseket böngésszük, mert ezzel felesleges csalódásoktól kímélhetjük meg magunkat.
Pedig sajnos nagyon sokan félreértelmezik a kert fogalmát, és amikor egy ingatlanhirdetésben felfedezik ezt a szót, nagy ovációval hívják a telefonszámot, mert óriási öröm tölti el őket, hogy ilyen kedvező áron „kertes házhoz” juthatnak.
Amikor aztán odaérkeznek a helyszínre, némi csalódottsággal konstatálják, hogy valójában miről is van szó.
A kertkapcsolatos ház nem jó, nem rossz, egyszerűen olyan, amilyen. Van akinek tökéletes, van akinél szóba sem jöhet. A lényeg, hogy kertkapcsolat, nem pedig kertes ház.
Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/
