Nagyon megoszlanak a vélemények, ha arról beszélgetünk, hogy vajon a most harminc-ötven éves korosztály számíthat-e, ha eljön az idő az államtól nyugdíjra.

Sokan nevetve legyintenek….”Ugyan, miről beszélsz, esélyünk sincsen nyugdíjra!” Mások azt mondják….”Ha lesz is valamennyi, abból biztosan nem fogok tudni megélni, lakást fenntartani, rezsit fizetni és még nem is ettem.” Ugye, ismerősek ezek a mondatok, bizonyára mindannyian hallottuk már őket.

Van tehát a szkeptikus tábor (nevezhetnénk előrelátó-realista gondolkodóknak is, a jelen helyzetet látván) és vannak, akik nem ennyire negatívak – néhányan úgy gondolják, meg tudnak majd élni belőle.

A tisztázatlan tanácsadói szerepkörök miatt számos esetben érdekellentétek tapasztalhatóak. Nem másért, mint azért, hiszen sokszor egy és ugyan az a tanácsadó cég képviseli a bérlőt és a bérbeadót is – olvastam nemrégiben egy közleményben.

Az ingatlanos ügyekben felmerülő – nem ritkán óriási – pénzmozgásokat próbálják egy szabályozással megoldani, melyek akár lakásbérleti, vagy eladási, tehát adásvételi szerződéskor szereznek létjogosultságot.

Apró betűk mindenhol vannak?

Amikor hitelt szeretnénk felvenni érdemes jó alaposan tájékozódni és minden lehetséges eshetőségre felkészülni. Ezzel nem csak azt kerülhetjük el, hogy – jó magyar szokás szerint – másokat hibáztassunk anyagi csődünkért, vagy mondjuk Petőfit a füstbe ment terveink miatt….., hanem azért is, nem mellesleg – hogy ne okolhassuk saját magunkat sem, elkapkodott, felelőtlen döntésünk miatt.

Stílusosan szólva…ekkor költözünk egy „lyukba”. Elszomorító a helyzet.

Nos, igen.

Van, hogy kicsúszik lábunk alól a talaj…, hogy finoman fogalmazzon az ember, és sokakkal ellentétben én úgy vélem, ez valóban bárkivel előfordulhat.

Valós árat nem tudsz meg értékbecslő nélkül. Ez egy tény. És vitathatatlan. Haza beszélek?

Igen. Viszont ettől még igazat állítok, mégpedig olyan igazságot, mely akár honnan is nézzük, vevői vagy eladói oldalról, mindenképp megállja a helyét és a színtiszta, elfogulatlan valóságot mutatja.

Miért nincs valós ár, ha kihagyjuk az értékbecslést?
Az ár és a piaci érték között óriási különbség lehet, és ezt nem árt szem előtt tartani, akár eladni, akár vásárolni szeretnénk.

Persze, ez egyáltalán nem biztos, de, hogy fűteni idén is kell, arra megesküszöm!

Ami megihletett ennek a cikknek a „papírra vetésére”, az nem más, mint az elmúlt időszak meglehetősen hűvös időjárása – noha még csak szeptemberben jártunk….

Egyből az jutott eszembe, hogy lassan már nem lehet azt mondani egyetlen egy hónapra sem – talán június-júliust kivéve – hogy ne lenne esélye egy esti „bedurrantásnak”.

Hurrá felvettek! – mondták sokan, akik valóban sok-sok álmatlan éjszakát töltöttek tanulással, számolgatva a pontokat, latolgatva a lehetőségeket, és esélyeiket, vajon bejutnak-e álmaik főiskolájára, egyetemére.

Egy új élet kezdete, a jövő megteremtésének alapjai.

Hol a „bibi”?

Rengeteget olvasunk, hallunk, írunk és beszélünk is az ingatlanos szakmáról, s az abban dolgozó emberekről. Kapnak tőlünk hideget, meleget, ám az igazság odaát van.

Pontosabban talán nincs is igazság, hiszen egy piszkos pohárba teljesen felesleges tiszta vizet önteni. Amíg az ingatlanos szakma egy fogalomkör, s ezt a fogalomkört látjuk el tulajdonságokkal – legyen az jó, vagy rossz – addig beskatulyázzuk azt! Ezek ítélkezések, pozitív és negatív jelzők, melyekre vajmi kevés szükség van. Tudniillik minden helyzet más, minden tranzakció más és nincsen egyforma együttműködés sem!

Ami azt illeti, a tavalyi lendület cseppet sem lassult, úgy tűnik elértük a lakáskínálat felső határát, de legalább is joggal mondhatjuk, hogy az amplitúdó felé tartunk. Ennél feljebb ugyanis már nem nagyon lehet.

Természetesen a megegyezés.
Mégpedig az árban. És előtte mi történik? Hát, persze, hogy alku!
Ezt a bejegyzést azért írom, mert sokan nem is tudják, hogy bizony-bizony alkuban sem árt rutinosnak lenni! Persze, nem feltétlenül a piaci alkuhoz kívánnám hasonlítani egy ingatlan árban való megegyezést, és nem is arról van szó, hogy minden héten kalapácsokat ütögetnénk, hogy tapasztalatra tegyünk szert az „alkuzásban”.