Ami a családi házak eladását illeti, mára elég rendesen felszöktek az árak. A kereslet – kínálat aránya elcsúszni látszik a második javára, tehát jóval több a meghirdetett kertes ingatlan, mint amennyire úgy tűnik igény lenne.
Ezért aztán a hirdetés között böngésző leendő vásárlók igen csak megnézik, mire adják ki a pénzüket. Noha, természetesen ez minden más ingatlan szempontjából is jellemző – és megjegyzem nagyon okos érvelés – a családi házak tekintetében különösen fontos az előrelátás.
A fenti cím is átalakulva jelenik meg természetesen, hiszen a nagy tudós mondata nem egészen így hangzik, hanem konkrétan az anyagról állapítja meg, hogy átalakul. De akkor az energiáról szintén elmondhatjuk ugyan ezt. 
Magyarországon majdnem egymillió panellakás van. Ezek az épületek anno azért lettek ennyire népszerűek hazánkban is, mert rendkívül gyorsan felhúzhatóak a kész beton elemekből. Akkoriban, amikor a legtöbb ilyen ház épült, az volt a cél, hogy hamar-gyorsan megszüntessék, de legalább is csökkentsék az emberek lakáshiányát. Elvileg azt tervezték – utána olvastam -, hogy ezek az épületek csak szükségmegoldásnak lesznek jók, és egyáltalán nem terveztek velük hosszú távra.
Amikor arról beszélünk, hogy manapság már mindenhez, és valóban mindenhez – ami anyagi vonzattal jár – szerződés kell, nem mondunk valótlant. Arról sincsen szó, hogy bárkit is ijesztgetni próbálnánk a „papírhiány” okozta következményekkel. Sokkal inkább azt ecsetelném, hogy jobb előre biztosítani a nyugalmunkat és okosan, átgondolva megtervezni minden elkövetkező – jövőnkre is kihatással lévő – lépésünket. Nincs ez másképp – sőt, leginkább itt van létjogosultsága – egy építkezésnél sem!
Előző írásomban a bérbeadók szemszögéből vizsgálgattam az albérlet kérdést, most szeretnék átmenni egy picit a túloldalra, hogy az ott álló bérlők szemüvegén keresztül vizsgálódjak. Szerintem így tisztességes.
A bérlő is ember – avagy nézzük meg a másik oldalt is!
Az otthon, mint szó manapság már nem ugyan azt jelenti, mint évtizedekkel ezelőtt, legalább is jó néhány ember számára, és legalább is Magyarországon. Az otthon fogalma mára vesztett melegéből, mármint ami a meghitt és valóban nyugalmas, biztonságot nyújtó kuckót jelentette anno.
Muszáj lenne választanunk?
Ez a kérdés igen is létjogosultságot élvez, különös tekintettel arra, hogy:
Miért kellene tehát választani a két dolog között, miért ne lehetne együtt élvezni a kert nyújtotta környezetet, annak számos előnyével, és a háziállatunk nyújtotta feltétel nélküli szeretetet és örömöt egy időben?
A parkok, a ligetek virágba borulnak, az erdők egészen új ruhát öltenek és a városi fák is csodálatos képet varázsolnak a legnagyobb káosz ellenére is, ami a zsúfolt forgalom miatt eluralkodik a központokban. Ilyenkor fotózni is teljesen más, mint mondjuk télen, noha annak is megvan a maga varázsa. Tavasszal megújul a természet, megújulnak az emberek is. Úgy egyáltalán, sokkal többet kívánkozunk a szabadba, szeretjük magunkhoz egyre közelebb érezni a napfényt és fotózni is mintha könnyebb lenne. A jó képek egy egész életet megváltoztathatnak, elmondom, mire gondolok, mert szakmámtól ilyenkor sem tudok elszakadni.
A kertes ház sokak számára áldás, sokaknak viszont átok is lehet
Mielőtt valaki azt mondaná, ez finoman szólva is ostobaság, gondoljunk azokra az idős emberekre, akik már nem tudják gondozni kertjüket, veteményesüket és ennek a munkának az elvégzésére nincsen anyagi fedezetük sem.
A munkálatokat viszont mindenképp el kell végezni valakinek.
Elég sokat beszélek az ingatlanirodákról, mert úgy gondolom, hogy igen is van létjogosultságuk, és minél nagyobb körhöz szólhatok, annál jobban megismerhetik a velük kapcsolatos tudnivalókat, érveket és ellenérveket, valamint nagyobb rálátást kaphat mindenki az őket – jogosan és jogtalanul – ért kritikák valódiságáról.
