Előző írásomban azt fejtegettem, annak próbáltam megtalálni a valós okát, okait, hogy miért nem akarnak a fiatalok továbbtanulni, miért oly kevés a fiatal mérnök Magyarországon, és a környező Nyugat Európai országokban.

 Most arra fókuszálok, mit is jelent valójában az, hogy egy adott embernek mi a foglalkozása, mit jelent mások szemében az, ha mondjuk kimondom: autószerelő vagyok.

Az emberek körében még mindig nagy jelentőséggel bír az embert a szakmája által beazonosítani, s ami még rosszabb, megítélni. Ha valaki mérnök, akkor a nála alacsonyabb végzettségű felsőbbrendűnek tartja őt magánál, fordított esetben pedig – tisztelet a kivételnek – lenézi a másikat, és foglalkozásából értelmi képességeire asszociál elsősorban.

Pedig sokszor mindkét oldal óriásit téved.

Mi kellene ahhoz, hogy egy embert ne a szakmája alapján skatulyázzunk be, akárhova is?

Egy szakmához – bármi is legyen az – bizony el kell sajátítani a tananyagot, mind elméletben, mind pedig gyakorlatban, legalább is, ez lenne az alapelvárás. A képzéseken a hallgatók megtanulják, mit és hogyan kell csinálniuk, hogy megkaphassák a szakmai bizonyítványukat.

Szükség van autószerelőre, igaz? Ha csak nem dobnánk ki azonnal egy autót, ha reggel nem indul el, vagy elszakad az ékszíj. Szükség van vízvezeték szerelőre is, nem igaz? Ha csak nem költözünk el egy másik lakásba hipp-hopp, ha eltörik egy cső a mellékhelyiségben.

Nos, igen.

A szakmunkás értelmi szintjére következtetni pusztán iskolái alapján óriási balgaságról tesz tanúbizonyságot, persze ez csak az én véleményem.

Beszélhetünk sebészekről, gyermekorvosokról, négy diplomás, hat nyelvet beszélő kutatókról is, akikre pontosan olyan nagy szükségünk van, mint a hétköznapi dolgainkhoz elengedhetetlen tárgyak és körülmények „karbantartóira-kiépítőire”.

Aki jó a szakmájában, feltétlenül elismerésre számíthat, és óriási hozzájárulás lehet más emberek életéhez.

Szükség van rájuk, ahogy egyensúly van – kellene lennie – a Földön is.

Sokkal inkább tisztelettel kellene lenni egymás iránt, és nem becsmérlő mosollyal nyugtázni, ha egy  fizikai szakma a válasz a „Te, mivel foglalkozol?” kérdésre.

Gondoljuk át, mennyivel többet tehet az életünkhöz egy gyakorlati tapasztalatot szerzett, jeles minősítéssel végzett, becsületes burkoló, egy tisztességes autószerelő, vagy akár egy varrónő, mint mondjuk egy „elégséges” eredményt megszerző sebész a műtőasztal mellett, ahol mi várjuk épp az altatást……(ne legyen rá szükség)

Példákat soroltam fel, - szakmai elfogultság nélkül - s igyekeztem senkit sem minősíteni. Ha úgy tűnne, az kizárólag a véletlen műve, és elhatárolódnék bármiféle ítélkezéstől. Erre biztatnék mindenkit, hogy valóban legyen létjogosultsága az írásomnak.

Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/