Rétköz Vagyonértékelő blog.

Ha szóba sem áll veled a gyermeked, akkor is örököl?

2018. június 03. - Az értékbecslő

Szülő-gyermek kapcsolat, a világon talán az egyik leginkább védett, s talán a legtisztább érzelmi töltettel bíró kötődés.

Vannak azonban – sajnálatos módon – olyan sorsok, élethelyzetek, melyekben ez a kapcsolat, hogy úgy mondjam elég vitatottá válik az érintettek életében.

 

Egy példa erre egy távolabbi ismerősöm története, aki több mint tíz éve vált el. Gyermekeivel – elmondása szerint – felhőtlen és valóban szeretetteljes volt a kapcsolatuk, egészen a válásig. Az a tény azonban, hogy már nem élnek gyermekeivel egy családban, teljesen megváltoztatta a gyermekek apjukhoz való viszonyát.

A férfi úgy gondolja, volt felesége hangolta a gyerkőcöket ellene, mivel elhagyta őt, és azóta sem tudta feldolgozni, hogy különváltak útjaik. A gyermekek egyre ritkábban voltak hajlandóak apjukkal találkozni, végül már egyáltalán nem tartják a kapcsolatot. A férfi éveken keresztül, minden lehetséges módon megpróbált közeledni gyermekeihez, akik már a telefont sem vették fel apjuknak.

Mindeközben – természetesen – a (minden bevételének negyven százalékát) gyermektartást rendszeresen utalta a feleségnek, még a gyermekek egyetemi tanulmányai alatt is. (Holott bírósági úton kérhette volna ennek eltörlését, azzal a jogos indokkal, hogy a gyermekek láthatása már évek óta elmaradt. Kvázi a válási megállapodás egyoldalúvá vált.)

Teltek múltak az évek, apa és fiai egyetlen szót sem váltanak, a férfi egyre elkeseredettebb, tehetetlen és tanácstalan.

Pár évvel a válás után lett egy újabb kapcsolata, ahol  született egy közös gyermek.

Története inspirált e cikk megírására, hátha valakinek éppen segítség lenne, aki esetleg hasonló helyzetbe került.

orokseg.jpg

 

Mi legyen az örökséggel?

 

Nagy kérdés….főleg ebben az esetben, ha gyermekei szóba sem állnak vele – ráadásul feléjük semmilyen „bűn” nem terheli az édesapát. (Már, ha egy válás bűn….hiszen az éremnek mindig két oldala van.) Aztán van, hogy csak az egyik gyermek távolodik el a szülőtől…sérelmek, viták, meg nem bocsájtás…és még sorolhatnám. Több eshetőség előfordulhat, azt mondom, bár ne kellene ilyet látnunk.

 

Végrendelet
Az egyik esetben tudják az érintettek, hogy létezik végrendelet, a másik eset pedig az, hogy később, a hagyatéki tárgyaláson adják ezt tudomásukra. Valójában mindegy melyik helyzet áll fenn, a lényeg a következő:


Három példa a történetemből merítve, két gyermek esetében:
1. egyenlő rész – vita nélkül – ha az örökhagyó minden sérelem ellenére úgy dönt, hogy gyermekeire hagyja értékeit.
Itt az foglaltatik a végrendeletben, hogy mindkét gyermek egyenlő részben örököl, tehát 50-50 százalékban. Ilyenkor általában nincsen ellenkezés és vita, a végrendelet megtámadása csak szélsőséges esetben fordul elő, itt erre bővebben nem térünk ki. Az a tapasztalat, hogy az örökséget még azok a gyermekek sem utasítják el, akik még köszönésre sem méltatták életükben az édesapjukat.

2. mindent az egyik gyermek örököl
Ha az örökhagyó egyik gyermekét jelöli meg kizárólagos örökösének, két eset jön számításba. Az egyik, hogy belenyugszanak a végrendeletbe, nem támadják azt meg. A másik – jóval gyakoribb – lehetőség, hogy a „kirekesztett” gyermek vagy gyermekek nem egyeznek bele a szülő végakaratába, és jogi úton megtámadják a azt. Ha az örökhagyó – az amúgy öröklésre jogosult – bármely családtagját az örökségéből kizárja, úgynevezett „köteles rész” őket akkor is megilleti. A köteles részből való kizárásnak már komoly feltételei vannak. Ezért, ha, mi vagyunk a kizárólagos örökösök a végrendeletben, akkor sem árt tisztában lenni azzal, mit mond ilyenkor a törvény. 

3. másik oldal - semmit sem hagytak rám
A szülő kizárhatja bármely gyermekét az örökségből, de a köteles résztől való eltiltás csak kellőképp indokolt esetben lehetséges. Van törvény arra vonatkozóan, milyen helyzetet kell pl. egy gyermeknek teremtenie, milyen lelki – anyagi sérelmeket kell okoznia vagy milyen kötelezettségeit kell elmulasztania ahhoz, hogy bármelyik szülője ezt megtehesse.

Például:

- az örökös az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el
- öröklésre érdemtelen
- az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette
- a tőle várható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá
- szabadságvesztésre ítélték és büntetését még nem töltötte le

Lelkiismeretünk és szüleink tisztelete sok kérdést pereskedés nélkül is megoldhatna. Ha két ember – akik egykor gyermeket vállaltak – felnőtt módjára, tisztességben tudna elválni, s nem vonná bele személyes érzelmeibe gyermekeit, s ami még rosszabb, nem használná fel őket egyéni sérelmei megbosszulására, talán nem lenne létjogosultsága ennek az írásnak sem. Én éveken át láttam ennek a férfinak a szenvedését, és végül lelki összeomlását. Nem adok tanácsot, nem formálok véleményt, mit kellene tenni, sőt…tovább megyek…én sem tudnám.

Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://ertekbecslunk.blog.hu/api/trackback/id/tr914020658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lenörd hofstadter 2018.06.04. 12:44:25

Aki nem akarja, hogy az őt telibe, akár évtizedek óta lesza.ó gyerek vagy unoka örököljön, az kössön eltartási szerződést. Az Fedák Sárival üti a köteles részt. Oszt jónapot.

croc 2018.06.04. 14:50:12

Én azért meghallgatnám a gyerekek verzióját is erről az apáról, hátha mégiscsak van valami oka, hogy nem veszik fel a telefont.

lacko61 2018.06.04. 14:50:33

Felháborító, hogy az örökhagyó csak a vagyona feléről rendelkezhet, a köteles rész miatt. Az eltartási szerződés, jó megoldás lehetne, de abból kiszállni, ha változik a helyzet, nem olyan egyszerű. Egyirányú utca.

qwertzu 2018.06.04. 15:13:31

@croc: Mondjuk akkor az legyen annyira jó ok, hogy az öröksége se kelljen.

NiczkMore 2018.06.04. 15:29:47

Örökjáradék, az ingatlanért cserébe?
Akkor nem lesz mit örökölni, de élethosszan jön a lóvé (több biztosítónál is lehet ilyet kötni)
Mondjuk nekem nem feltétlenül szimpatikus, de tényleg olyan hogy indokolt...

DFK 2018.06.04. 16:07:17

@qwertzu: Az a helyzet, hogy sokszor sajnálják a magáramaradt öregeket, azonban soha nem tudhatjuk, mi áll a háttérben. Könnyen lehet, nem véletlen a dolog, az idős ember mindent megtett azért, hogy sorsára hagyják.

zizi77 2018.06.04. 16:07:40

@qwertzu: ezt nem tudhatjuk, hiszen nem tartják a kapcsolatot, lehet nem is tartanának igényt rá.
Azt is azért érdemes ilyenkor végig gondolni, hogy az új anyunak mennyire van benne a keze abban, hogy az apa az elhagyott gyerekeket ki akarja zárni az örökségből.
Én nehezen tudnék találni olyan indokot, ami miatt ilyet tennék. Nekem nem érv, hogy nem tartjuk a kapcsolatot, mert a szeretet ettől még nem múlik el.
Sajnálom, hogy idáig jutottak, de ehhez az elhidegüléshez minimum 3 ember kell. Nyilván a gyerek, meg az aki az apa ellen hangolja a gyereket, de valamit apa is rosszul csinált.

dr. saint555 2018.06.04. 17:42:53

@croc: Adjak telefonszámot? Ha valakitől meg szeretné kérdezni miért. 1 lány. 10 éve kb. egyszer csak elmaradt a kéthetenkénti egész hétvégés átjövetele (A szomszédos városba költöztek - 10 km.). Válás előtt elválaszthatatlanok voltunk. Apuci kicsi lánya volt. A válás után olyan bő 2 évig jött ha kellett, ha nem. Gyermektartásdíj minden hónapban ki volt fizetve. Akkor is, amikor nekem már nemigen maradt sokminden. Amikor itt volt, a buszköltségéig bezárólag minden ki volt fizetve. Bármikor jöhetett. Amit megkívánt, azt evett. Elmaradása után többször kerestem mailban (telefont sem nekem, sem az apai nagyanyjának a mai napig nem veszi fel. Soha!). Párszor még válaszolgatott, de olyan 5 éve már az sem. Annyit mondott, nem szeretné velünk többé tartani a kapcsolatot. A miértre annyit válaszolt: csak. Namost. Sosem ittam alkoholt. A cigiről akkor szoktam le, amikor megszületett, hogy ne szívjon soha miattam cigifüstöt véletlenül sem. Több alkalommal által elbagatelizált tünetek miatt, anyja által orvoshoz nem vitt (8 évig egyetlen munkahelye nem volt, otthon tespedt.) gyerekkel én szaladgáltam munka után fáradtan, magánorvosi rendelésekre. Fülei kb. 10-12 alkalommal voltak szúrva, mert a genny feszítette. Anyunak nem volt ideje(!) a sorozatok nézése és a napközbeni barátnői összejövetelek miatt elvinni dokihoz. Én ültem a fül-orr-gége rendelőben a vizsgálói székbe, ölemben a gyerek. Kézzel lábbal én fogtam le, míg a fülét szúrták. Együtt sírtunk. Ő a fájdalom miatt, én a tehetetlenség miatt, hogy le kell fognom hogy ne rángassa a fejét, amikor tű van a fülében. Másik alkalom: Este megyek haza munkából (12 óra). Gyerek fekszik. Anyja mondja: sápadt, bágyast a gyerek, meg kis láza is van. De nem vitte napközben orvoshoz. Nem ért rá. (Nem melózott sehol. A ház szaladt, a gyerekkel nem foglalkozott az én értékrendem szerint legalábbis.) Mondom akkor elviszem privát a gyerekorvoshoz, még éppen rendel. Gyerek feláll, hogy öltözik. Szeme felakad, visszaesik az ágyra. Kocsi kuncsorgás havertól, mert így hogy vigyem el. A rendelőben még egyszer felakadt a szeme, összeesett, elájult. A verdikt: bakteriális fertőzés a szívére húzódott. Hogy szívidegre, vagy izomra, azt már nem vágom. Napokig szigorú fekvés, Augmentin szedése. Ez csak néhány példa. Nyilván nem azt vártam volna, hogy életem végéig ünnepeljen ezekért. Anyu amíg együtt voltunk, főzni finoman fogalmazva sem tudott. Vagy odaégette a kaját, vagy rommá sózta. Vagy a kettőt elegyítette, is-is alapon. Takarítani sem igazán szeretett. Mostanában állítólag sokat főzőcskézik már, amire a gyerek nagyon büszke az ismerősök szerint. Amikor már válófélben voltunk, tudta - le volt beszélve nem érek haza este 8-9 előtt a munkából. 4-kor hazaesett melóból és már fordult vissza a pasijához, a 8 éves (szerinte imádott) lányára meg rázárta a lakást. Mert ő ment d*gni. Én meg este találtam rá az üres lakásban anyja után síró gyerekre. Csak a tisztánlátás miatt. Nem célom rágalmazni, ócsárolni a volt párom. Mi elváltunk, éljen boldogan. Ahogy elváltunk, soha nem zaklattam őt. Nem mentem utána egyszer sem. Talán ha 3-4 alkalommal találkoztunk itt-ott véletlenül (utcán). Magam sem akarom szuper apa fényében feltüntetni. Nyilván én is elkövettem hibákat. Csak azt nem fogom soha megtudni, pontosan miket. Ismétlem. Mindig volt fedél a gyerek feje felett. Soha még ittasan nem látott. Sem cigizni. 1 fillért nem dobtam a játékgépekbe, mint azt sok ismerősön tette. Minden fillért hazaadtam. Munka után soha nem a havarokkal, munkatársakkal csavarogtam, hanem loholtam haza a családomhoz. Volt hogy kicsit szűkösebben voltunk, de ő ebből soha semmit nem érezhetett. Amit kiejtett a száján és nem volt luxus dolog, megkapta. Balatonra mentem egy nyárra dolgozni, jött velem. Én dolgoztam, ő nyaralt.
Na most a fentiek fényében ön szerint vajon mit kellett elkövetnem, hogy ezt érdemeljem? A legkeményebb az első 5 év volt. Semmi nem érdekelt, sehova nem jártam el, magammal nem foglalkoztam egyáltalán. Sokszor gondoltam arra, hogy véget vetek az életemnek, hiszen így minek élni? stb. Ma már örülök, hogy nem tettem meg. Még mindíg fáj a dolog, de már továbbléptem. Nem volt olyan kicsi, hogy az általam leírt dolgokra ne emlékezhessen. Innen kezdve bár nyilván volt anyai nyomás is az elfordulásában, jobbára nem anyura hanem rá neheztelek. Mostanában kezdek azon agyalni, hogy kizárom a végrendeletből, mert szerintem az így jogos. Ha én nem érek meg évi 1 látogatást, vagy 2-3, 2 perces telefonhívást sem, ergó én nem kellek neki, akkor úgy gondolom korrektnek, hogy majd az örökség se kelljen neki. Hozzáértőtől kérdezném is rögtön, a felvázoltak kimerítik az érdemtelenné válás tényét? Ez alapján ki lehet zárni a gyereket? Vagy trükközzek majd ilyen életjáradékos lakáseladással, ha eljön az idő? Nyilván én sem akarok tőle semmit, ha ő nem tart ennyire semmire sem engem. A hozzászólást csak azért írtam, mert látom van még ember aki nem tudja elképzelni, hogy egy gyerek ok nélkül így viselkedjen. Itt a példa.

Thunder_th 2018.06.04. 17:43:26

A lényeg, hogy semmit nem kell a hagyatéki törvényekre bízni. Még életében gondoskodni kell róla, hogy ne az örökösödési törvény döntsön. Például egyenes ági ajándékozás. Az apa elajándékozza minden ingatlan vagyonát a második fiára még életében. Kötnek egy szerződést, hogy a fia köteles ezt visszaajándékozni amennyiben az apa ezt írásban bejelenti. Esetéleg saját ingatlanjára haszonélvezeti jogot jegyez be haláláig. Így ha meg is romlik a viszony a másik fiával is, így ő nem tudja kirakni vagy kisemmizni az öreget. Értékpapírszámláknál és egyéb megtakarítási formáknál be lehet jegyeztetni a bankba társtulajdonost vagy meg lehet jelölni egy személyt akinek halála után a pénz kiadható hagyatéki tárgyalás nélkül. Szóval ismerni kell az eszközöket és a lehetőségeket. Nem a hagyatéki törvényre és a köteles részre bízni a dolgot, ha ilyen jellegű történet merül fel. Persze a legjobb és legegészségesebb dolog egy kiegyensúlyozott, bizalomra épülő kapcsolat a gyerekeivel.De ha az valamiért nincs, akkor van más megoldás is.

diszkriminans (törölt) 2018.06.04. 20:02:23

@dr. saint555:
Először is bocsánat, hogy tegezlek, de neten anonim blogokban, fórumokon ez a szokás.

Nos, szerintem teljesen korrekt, ha amennyiben jogilag lehetséges, kizáros az örökségből. Mivel nem hajlandó veled tartani a kapcsolatot, ezért ma már nincs közötök egymáshoz, hiába a lányod.

Amit írok, azt nem sértésből mondom, csak láttam, látok ilyet a környezetemben, ha nem is kapcsolatmegszakítással végződőket, és nekem gyanús, hogy a ti esetetekben is ilyesmiről van szó. Szóval abból indulok ki, hogy leírtad itt, hogy gondoskodó apa voltál, aki sokat tettél a gyerekedért. Na de a lelki síkjáról nem írtál, csak annyit, hogy tipikus apuci kicsi lánya volt. Viszont rengeteg praktikus, hétköznapi dolgot soroltál fel, hogy mikor milyen módon gondoskodtál róla. Nos, a helyzet az, hogy rengeteg dolog érzelmi síkon dől el, ezek a dolgok, amiket írsz, csak a felszín. Az ok, amit nem árul el, biztos nem egy esemény, vagy egy egy szóval leírható rossz tulajdonságod, hanem komplex, csak érzelmi alapon érthető problémahalmaz. Amiket valószínűleg te nem érthettél, az érzelmi megértés nem mindenkinek megy jól, ez nem szégyen, nekem is sok hiányosságom van a téren. Hogy miért nem mondta neked? Az is lehet, hogy próbálta, de nem értetted már a próbálkozást sem, az is lehet, hogy mivel nem ismered fel a problémát, úgy gondolja érzelmi alapon akkor sem értenéd meg, ha elmagyarázná. Pl. az én kapcsolatom is ilyesmi anyámmal, mármint beszélünk, de vannak dolgok, amiket felesleges felhoznom (anno próbálkoztam), mert tudom hogy nem fogja felm

Arcade Macho 2018.06.05. 08:19:53

@Thunder_th: ha bizonyithato utolag hogy az ajandekozas a miatt tortent, hogy ez alol kibujjon akkor sajna az perelheto
egyszerubb, ha a seggere ver az apuka a penznek, a gyerek meg felettebb erdekes modon elegge jol tud felrerakni hiszen a napi kiadasokat folytatolagosan apuczi allja
de a legegyszerubb az eletjaradek, vagye setleg lehet gondolkodni a kolyok kitagadasan is

Milucsek 2018.06.05. 08:20:32

@diszkriminans: Biztos van igazsag abban is, amit leirtal, de a valas egy teljesen mas kategoriaba tartozik szerintem. Rengeteg sztorit hallottam mar, de az olyan, ahol szepen valnak el es anyuka nem probal mindenhol keresztbe tenni, ritka, mint a feher hollo.
Legtobbszor mindent elkovetnek az anyak, hogy bosszut alljanak. Ferjemnek 2 kiskamasz gyereke van az elso felesegetol es 2 kozos van nekunk is. Voltak idoszakok, amikor nem tudott a munkaltato eleg gyerektartast letiltani a fizetesebol es ilyenkor addig nem jottek a gyerekek, amig azt ki nem potoltuk. Nem akartak jonni. Biztos veletlen egybeeses volt.

BigPi 2018.06.05. 08:21:21

@dr. saint555: Bár önnek fáj amit átélt, de vigasztalja az, hogy ez egy természetes elszakadási folyamat volt. Ha önnel nőt volna fel, akkor is ez lett volna vége. Ritkán látás, semmit mondó, rövid, sablonos beszélgetések. Annyi, hogy teljesebb rálátása lett volna a folyamatra.
Örökséget, pedig fölösleges hagyni veszekedést szít, vagy egyszerűen a sok okoskodás közepette elértéktelenedik az örökség. Örökül hagyni, csak személyes tárgyakat, a többit önző módon felélni!

Beer Monster 2018.06.05. 08:21:45

A Nagy kérdés tehát az, hogy a gyerek ok nélkül vagy okkal szakította meg a kapcsolatot.

Az internet népe ebben ennyit tud segíteni. Kár ide leírni, hogy milyen apa volt, mert erre csak ő tudhatja a választ. Ráadásul ha százszor teszi a dolgát, és csak egyszer valami elfogadhatatlant, akkor az a száz már ebben a kérdésben nem számít többé.

dr. saint555 2018.06.05. 08:22:47

@diszkriminans: A tegezés nem gond, köszönöm a reagálást. Mint írtam is, nyilván én is elkövettem a magam kisebb nagyobb hibáit. Én abban éltem le az eddigi életem, hogy ha valakivel bajom van, magamtól vagy ha rákérdez, elmondom neki mi is az. Vadidegeneknek is. Így ha a dolog rendezhető, legalább meg lehet próbálni azt. Vele így azért viszonylag elég nehéz lenne egyenesbe hozni a dolgot, ebben talán egyetértünk. Az én apám masszív alkoholista volt szegény. Bármit is tett, bármennyire is szégyeltem a viselkedését, soha nem tudtam mellette köszönés nélkül elmenni. Anyám elvált tőle persze egy idő után, de erősen tolt azután is az irányába, legalább néha látogassam meg, amikor józan kivételesen. Ezek figyelembe vételével te szerinted mit lehet elkövetni egy lány gyermek ellen, hogy egyik pillanatról, a másikra megtagadja az apai oldalt, cakk-pakk? Ja. Molesztálásokról lehet néha ilyen esetekben hallani. Itt erről sem volt szó. Egyik nap békében elköszöntünk, azzal hogy 2 hét múlva újra jön hétvégére. Többé felém sem nézett. Nem magam mentegetem. Tényleg érdekelne egy hasonló helyzetben levő már felnőtt véleménye, mivel lehet ennyire "megbántani" őt.

Beer Monster 2018.06.05. 10:06:02

Ha történt valami, az nem abban a 2 hétben történt.