Muszáj lenne választanunk?
Ez a kérdés igen is létjogosultságot élvez, különös tekintettel arra, hogy:
- egyrészt a kutya – magam is ezt vallom – a legjobb barátunk
- másrészt pedig a természet közelsége szintén sokunk számára a létfontosságú kategóriába tartozik
Miért kellene tehát választani a két dolog között, miért ne lehetne együtt élvezni a kert nyújtotta környezetet, annak számos előnyével, és a háziállatunk nyújtotta feltétel nélküli szeretetet és örömöt egy időben?
A véleményem tehát az, hogy nem választanunk kell, hanem a helyzettel kapcsolatos igényeink felmérése mellett, megoldást találni arra, hogy mindkét dolog helyet kaphasson az éltünkben, a kert és a kutyus is.
Ami – szerintem – a legfontosabb, hogy a kutyus és a kert közötti kapcsolat megtervezését mindig az utóbbival kezdjük! Így elérhetjük, ami igazán fontos – a növények és a kutyusok is jól érezzék magukat, egymás terét nem zavarva és tiszteletben tartva élhessenek együtt.
Itt megemlítenék azért egy lényeges dolgot:
Szentül hiszem, hogy kutyánk nevelése is nagyban befolyásolja a kert és a kedvenc kapcsolatát. Nem kell lehetőséget adni arra, hogy Morzsi kedvére alakítsa a teret, s a kertre káros „szenvedélyei”, szokásai eluralkodjanak rajta. Ha megteremtjük a neveléshez szükséges feltételeket, és megtanítjuk neki a szabályokat, könnyedén elérhetjük nála, amit szeretnénk.
Mit tehetünk konkrétan?
A jó nevelés a legfontosabb, aztán jöhet a többi hasznos teendő. Elsősorban biztosítsuk kutyusunk számára a rendszeres mozgást, a kerten kívül is, tehát vigyük el sétálni! Ha a kutya lemozgatása napi szinten megtörténik, jóval kevesebb kedve és ingerenciája lesz a kertben „kártékonykodni”.
A lábbal gyakran érintett területeket jó, ha burkolattal látjuk el. A kert legféltettebb részeit, - gyógynövények, lágyszárú virágok, fűszernövények, paradicsom, paprika, földi eper, vagy épp borsópalánta ágyás s egyéb „értékesebbnek tartott növények’ – érdemes elhatárolni valamilyen módon, hogy Frakk ne tudjon „dolgotvégezni” rájuk, mellettük, s ne tudja megnézni azok gyökereit! Nem lemondani kell a veteményesről, hanem elhatárolni azt. A megfelelő magasságú védőkerítés csodákra képes még akkor is, ha a mögött Kukori és Kotkoda lakik – kvázi – lehet friss tojásunk, kutyatartás mellett is, ha épp ezt szeretnénk.
A következő tanácsom nyilván érvényét veszti, amennyiben kutyusunk már a kert előtt a család része, ám, ha most választanánk barátot, akkor érdemes nyugodt természetű fajtát keresni (a menhelyeken is rengetegen várakoznak, hogy szerető családra leljenek).
De! Bármilyen kutyusunk van, a kert „illemszabályaira” feltétlenül meg kell őt tanítanunk! Ha kárt tesz a féltett, gondozott kertben, az kizárólag a saját hibánk és felelőtlenségünk, ezt nem szabad elfelejteni! Így van ez azért, mert nevelése mellett kertünket ezen felül is megóvhatjuk, néhány könnyen kivitelezhető óvintézkedéssel.
Például:
A kerítés - a valóban védelmet nyújtó kerítés - megépítése a legfontosabb és elengedhetetlen művelet, mielőtt kutyát hoznánk a házhoz! Kifelé és befelé is védelem, nem kell túlmagyarázni, azt hiszem! Ne menjen a szomszédhoz, ne menjen az utcára, és hozzánk se tévedjen be kutyánkhoz egyetlen váratlan vendég sem!
Ahogy már említettem, jó ötlet a burkolat olyan helyekre, ahol lábnyomainkat a kutya előszeretettel szagolhatná. Másrészt a föld felszín látványa okozza a kutyák számára a kaparásra csábító helyet. A vakondok ellen sem árt védekeznünk! Nem csak, mert feltúrják a csodás pázsitot, hanem mert négylábú barátunkban vadász ösztönt ébreszt, amivel persze jelentős kárt okozhat, pár óra alatt is – távollétünkben. Természetesen nem tehet erről, ezért nekünk kell megelőzni a bajt, a kutya ösztönei nem róhatóak fel hibaként!
A kutya – ez is ösztönös cselekvés, az ínséges idők genetikai tapasztalataiból – szereti elásni élelme egy részét. Ha táplálkozása idején ott vagyunk mellette, s élelmét igyekszünk olyan helyre tenni, ahonnan nem tudja kivinni a szabadba, megelőzhetjük ezt a tevékenységét is.
Szumma:
A pázsitot mi – emberek – épp úgy legyúrjuk, mint kutyánk (sőt). Nem várhatjuk el tőle, hogy légpárnákon járjon, vagy, hogy egyáltalán ne menjen a fűre, hogy egyetlen fűszál se görbüljön! A füvesítést megoldhatjuk kisebb területen is, tarkíthatjuk és otthonossá tehetjük kertünket egyéb tetszetős, ízléses elemekkel is!
Ne feledjük!
A kert van értünk, és nem fordítva! A kutya pedig családtag, jó barátunk. Ha valaki nem így gondolja, akkor annak valóban választania kell! Én ilyen esetben mindenképp a kertet ajánlom, kutyát nem! Semmiképp sem!
Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/
