Rétköz Vagyonértékelő blog.

Értékbecslünk

KERT vagy (?) KUTYA?

2017. április 21. - Az értékbecslő

Muszáj lenne választanunk?

Ez a kérdés igen is létjogosultságot élvez, különös tekintettel arra, hogy:

  • egyrészt a kutya – magam is ezt vallom – a legjobb barátunk
  • másrészt pedig a természet közelsége szintén sokunk számára a létfontosságú kategóriába tartozik

Miért kellene tehát választani a két dolog között, miért ne lehetne együtt élvezni a kert nyújtotta környezetet, annak számos előnyével, és a háziállatunk nyújtotta feltétel nélküli szeretetet és örömöt egy időben?

ertekbecslunk_16.jpg

A véleményem tehát az, hogy nem választanunk kell, hanem a helyzettel kapcsolatos igényeink felmérése mellett, megoldást találni arra, hogy mindkét dolog helyet kaphasson az éltünkben, a kert és a kutyus is.

Ami – szerintem – a legfontosabb, hogy a kutyus és a kert közötti kapcsolat megtervezését mindig az utóbbival kezdjük!  Így elérhetjük,  ami igazán fontos – a növények és a kutyusok is jól érezzék magukat,  egymás terét nem zavarva és  tiszteletben tartva  élhessenek együtt.

Itt megemlítenék azért egy lényeges dolgot:

Szentül hiszem, hogy kutyánk nevelése is nagyban befolyásolja a kert és a kedvenc kapcsolatát. Nem kell lehetőséget adni arra, hogy Morzsi kedvére alakítsa a teret, s a kertre káros „szenvedélyei”, szokásai eluralkodjanak rajta. Ha megteremtjük a neveléshez szükséges feltételeket, és megtanítjuk neki a szabályokat, könnyedén elérhetjük nála, amit szeretnénk.

Mit tehetünk konkrétan?

A jó nevelés a legfontosabb, aztán jöhet a többi hasznos teendő. Elsősorban biztosítsuk kutyusunk számára a rendszeres mozgást, a kerten kívül is, tehát vigyük el sétálni! Ha a kutya lemozgatása napi szinten megtörténik, jóval kevesebb kedve és ingerenciája lesz a kertben „kártékonykodni”.

A lábbal gyakran érintett területeket jó, ha burkolattal látjuk el. A kert legféltettebb részeit, - gyógynövények, lágyszárú virágok, fűszernövények, paradicsom, paprika, földi eper, vagy épp borsópalánta ágyás s egyéb „értékesebbnek tartott növények’ – érdemes elhatárolni valamilyen módon, hogy Frakk ne tudjon „dolgotvégezni” rájuk, mellettük, s ne tudja megnézni azok gyökereit! Nem lemondani kell a veteményesről, hanem elhatárolni azt. A megfelelő magasságú védőkerítés csodákra képes még akkor is, ha a mögött Kukori és Kotkoda lakik – kvázi – lehet friss tojásunk, kutyatartás mellett is, ha épp ezt szeretnénk.

A következő tanácsom nyilván érvényét veszti, amennyiben kutyusunk már a kert előtt a család része, ám, ha most választanánk barátot, akkor érdemes nyugodt természetű fajtát keresni (a menhelyeken is rengetegen várakoznak, hogy szerető családra leljenek).

De! Bármilyen kutyusunk van, a kert „illemszabályaira” feltétlenül meg kell őt tanítanunk! Ha kárt tesz a féltett, gondozott kertben, az kizárólag a saját hibánk és felelőtlenségünk, ezt nem szabad elfelejteni! Így van ez azért, mert nevelése mellett kertünket ezen felül is megóvhatjuk, néhány könnyen kivitelezhető óvintézkedéssel.

Például:

A kerítés - a valóban védelmet nyújtó kerítés - megépítése a legfontosabb és elengedhetetlen művelet, mielőtt kutyát hoznánk a házhoz! Kifelé és befelé is védelem, nem kell túlmagyarázni, azt hiszem! Ne menjen a szomszédhoz, ne menjen az utcára, és hozzánk se tévedjen be kutyánkhoz egyetlen váratlan vendég sem!

Ahogy már említettem, jó ötlet a burkolat olyan helyekre, ahol lábnyomainkat a kutya előszeretettel szagolhatná. Másrészt a föld felszín látványa okozza a kutyák számára a kaparásra csábító helyet. A vakondok ellen sem árt védekeznünk! Nem csak, mert feltúrják a csodás pázsitot, hanem mert négylábú barátunkban vadász ösztönt ébreszt, amivel persze jelentős kárt okozhat, pár óra alatt is – távollétünkben. Természetesen nem tehet erről, ezért nekünk kell megelőzni a bajt, a kutya ösztönei nem róhatóak fel hibaként!

A kutya – ez is ösztönös cselekvés, az ínséges idők genetikai tapasztalataiból – szereti elásni élelme egy részét. Ha táplálkozása idején ott vagyunk mellette, s élelmét igyekszünk olyan helyre tenni, ahonnan nem tudja kivinni a szabadba, megelőzhetjük ezt a tevékenységét is.

Szumma:

A pázsitot mi – emberek – épp úgy legyúrjuk, mint kutyánk (sőt). Nem várhatjuk el tőle, hogy légpárnákon járjon, vagy, hogy egyáltalán ne menjen a fűre, hogy egyetlen fűszál se görbüljön! A füvesítést megoldhatjuk kisebb területen is, tarkíthatjuk és otthonossá tehetjük kertünket egyéb tetszetős, ízléses elemekkel is!

Ne feledjük!

A kert van értünk, és nem fordítva! A kutya pedig családtag, jó barátunk. Ha valaki nem így gondolja, akkor annak valóban választania kell! Én ilyen esetben mindenképp a kertet ajánlom, kutyát nem! Semmiképp sem!

Mészáros Ferenc
ingatlanszakértő
http://www.ertekbecslunk.hu/
http://www.retkozvagyonertekelo.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://ertekbecslunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8012443001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2017.04.22. 21:40:02

Jó szöveg. „a legfontosabb, hogy a kutyus és a kert közötti kapcsolat megtervezését mindig az utóbbival kezdjük!”. Persze, ha most veszünk családi házat, és kutyát. Akkor tényleg érdemes kivárni, hogy melyik csapáson fut a kerítéshez, és nem az útjába ültetni a legdrágább díszcserjét. Kutyaválasztás. Ez nem mindig van benn a pakliban. Az öcséméknél, kertes ház, a srác kamionos, a gyerekek már felnőttek, a felség dolgozik, és ha van ideje, megy a szomszéd faluba az anyjához, semmilyen kutyát nem akartak. Aztán a 61-es út mentén zuhogó esőben három öklömnyi kölyök. Öcsém hazavitte, az asszony nem dobta ki kutyástól, kettőnek gazdi, egyet megtartottak. Erdélyi kopó keverék. A másik dolog, hogy biztosan minden kutya nevelhető, de, ahogy a gyerekedről sem tudod előre, hogy okos lesz-e, vagy buta, úgy egy kutyáról sem. Volt olyan kutyánk, aki azért került hozzánk, mert úgy nézett ki, mint egy malac, és buta volt, mint a föld, és nem kellett senkinek az utcában, de mi úgy szerettük. Nos, az öcsém kutyája szép is, okos is. Egyszeri baleset, a sógornőm egy földkupacot átalakított sziklakertté, aztán elment dolgozni. Mire hazaért, a kutya helyreállította az eredeti állapotot, a köveket szépen kupacba rendezte a bucka mellet, és nagyon büszke volt magára állítólag. Aztán csak annyi kellett, hogy a sógornőm a kutya társaságában rakja össze újra (és ültesse be a maradék növényeket), többet nem bántotta. Már szépen összeszoktak a kert és a kutya, az alsó kertbe akkor sem megy le, ha nyitva az ajtó, csak a gazdával, és nagy a szerelem a gazdákkal. Na, csak azt akartam mondani, hogy sokat érnek a jó tanácsok, de, hogy mi fog történni, az esetleges. Bocs, ez majdnem hosszabb lett, mint a bejegyzésed.

laci_52 2017.04.23. 07:39:18

Szomszédom ezt a problémát tökéletesen megoldotta: a telekhatár mentén(melyet hibátlan kerítéssel védett) körben kialakított egy fél méter széles sávot, melyet lekerített, ezen belül volt a kert, kívül járhatott a kutya.

élhetetlen 2017.04.23. 18:46:05

@laci_52: Hát, ha jól értem a leírást, akkor azért nem tűnik tökéletes megoldásnak. Fél méterbe még egy oldalra ugrás sem fér bele, hát még egy rendes hentergőzés! Ez rosszabbnak tűnik, mint a láncon tartás. Anno meg voltak kötve a kutyáink, (mert fiúk voltak, és hajlamosak arra, hogy a kerítés alját kiásva a hátsó kertben elmenjenek csajozni), de a lánc is hat méteres volt, és egy harminc méteres dróton futott, tehát az egész udvart be tudták futni. (bocs, csak ez a hátsó kert. Egy rendes falusi hátsókertet nem lehet beton alapú kerítéssel körbevenni, mert többe kerül, mint a ház).
süti beállítások módosítása